építés
építés, épülés (teol.-i értelemben csak Pálnál; Mt 24,1 kk.: épületre vonatkozóan): szellemi érték létrejöttének, gyarapodásának elősegítése, előmozdítása az Egyh.-ra (Ef 4,12–16: Krisztus testének fölépítése) v. az Egyh. tagjaira alkalmazva (1Kor 14,12; 2Kor 12,19; Róm 14,19; 15,2). A közösségben mindennek a tagok épülésére kell szolgálnia: a dicsőítő éneknek, a tanításnak, a kinyilatkoztatásnak, a nyelvadománynak, a magyarázatnak (1Kor 14,26), a prófétálás adományának (14,3), a jó szónak (Ef 4,29), a kölcsönös figyelmeztetésnek (1Tesz 5,11), az ap.-i hatalomnak (2Kor 10,8; 13,10). A ® karizmák értékét az határozza meg, vajon a közösség épülésére szolgál-e (1Kor 14,5.17). Konkrétan a szeretetben épül föl a test, az Egyh. (Ef 4,16) s a hitben (1Tim 1,4, bár e helynek ilyen módon való értelmezése nem kétségtelen). Mindebből következően Pál szívesen nevezi az ap.-i munkát az Egyh. ~ének (2Kor 10,8; 12,19; 13,10; Róm 15,20 és különösen 1Kor 3,10 kk.: a közösség mint templom = épület). Mivel az ~ szükségszerűen a közösségre irányul, terméketlen, aki csak a maga ~ét szolgálja (14,4). Végső fokon tehát elmondható: Pálnál az ~ elsősorban teol.-i–ekkleziológiai értelemben szerepel, ezért nem szabad pusztán „erkölcsi” fogalommá leszűkíteni v. szentimentális módon értelmezni. Végül: Pál olykor polemizálva is él az ~ fogalmával (8,1: a tudás fölfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít; 10,23: Minden szabad, de nem minden szolgál javunkra = épülésünkre).
