galaták
galaták: kelta törzs. Ázsiából származnak, s Kr. e. 530 k. meghódították Közép-Európát, ill. Galliát, majd behatoltak az Ibériai-félszigetre és Itáliába, végül 360: átvonultak Makedónián és Görögországon. Nagy Sándor halála (Kr. e. 323) után tovább vonultak Kisázsiába, különösen amikor Bitinia királya, Nikomédész szolgálatába fogadta őket. Először csak egy-egy vidéket kaptak, de idővel elfoglalták a szomszédos Frígiát, Kappadókiát és Pontuszt. Ezek alkották Bitiniával Galáciát. Először szövetkeztek a szír IV. Antiokhosszal a róm.-ak ellen, de később a róm.-akhoz pártoltak, és az ő szövetségeseiként harcoltak Mithridatész (ur. Kr. e. 74–64) ellen. Ellenszolgáltatásul újabb területeket kaptak a róm.-aktól, sőt fejedelmük, Deiotarusz királyi címet is kapott. Halála (Kr. e. 40) után Amüntász követte a trónon; uralma alatt a birodalom Pizidiára, Pamfília egy részére, Likaóniára, Frígiára, Izauriára és Kilikiára is kiterjedt. Így birtokukba kerültek azok a városok (Antióchia, Ikónium, Lisztra és Derbe), amelyeket Pál ap. 1. missz. útján fölkeresett. Amüntász halála (Kr. e. 25) után ez az egész terület róm. tartomány lett. A népesség kevert volt. A tkp.-i ~ közé gör.-ök, róm.-ak és kis számban zsidók vegyültek (vö. Gal 2,15; 3,13; 1Pét 1,1). A ~ még sokáig őrizték szokásaikat, sőt Szt. Jeromos szerint a nyelvüket is. A vallásukba sok idegen elem vegyült (pl. a fríg misztériumokból). 2Tim 4,10: itt Galácia Galliát is jelentheti.
