Galilea
Galilea: a Jordántól Ny-ra eső hegyvidék É-i részének neve gör. változatban (héb. galil ’kör’). A héb. szó eredetileg bármely vidékre vonatkozhatott, pl. Józs 13,2: a filiszteusok vidéke (vö. Jo 4,4). De Józs 20,7; 21,32 már tulajdonnévként szerepelteti. Salamon idejében, aki ~ban 20 várost átengedett Tirusz királyának, Hirámnak (1Kir 9,11–13), Jiszreel síkságának É-i szélét értették rajta. Miután Pekach király uralma alatt Tiglat-Pilleszer meghódította, sok pogány vegyült az eredeti lakosságba (2Kir 15,29; Tób 1,1 kk.). Ezért lehetett „a pogányok Galileájáról” beszélni (Iz 8,23; Mt 4,15). A Makkabeusok idejében kevés zsidó lakott ~ban (vö. 1Mak 5,14–23); föltehető, hogy ~ ebben az időben a föníciai városok uralma alá tartozott. Miután Pompeius meghódította Palesztinát, ~ Johannesz Hürkánosz birodalmának tartománya lett. Az ő halála után Heródes Antipász tetrarchiáját alkotta, Pereával, majd I. Heródes Agrippa birodalmának lett a része (Kr. u. 39–44), végül beleolvadt Júdea róm. tartományba. A legfontosabb ~i helységek az ÚSz-ben: Betszaida (?), Kána, Kafarneum, Názáret, Tibériás. A ~i-tóra nézve (Mt 15,29; Mk 1,16; Jn 6,1) ® Genezáreti-tó. Sok adat található ~ról Josephus Flavius műveiben, aki a róm.-ak elleni zsidó fölkelést itt szervezte, és a maga szempontjából nézve jól ismerte ~t; de adatait a sok túlzás miatt célszerű óvatosan kezelni. M. Avi-Yonah a Kr. u. 70 előtti időből 63 zsidó közösséget tart ~ban számon, Kr. u. 130 után további 56 zsidó közösségről ad hírt; ezek tagjait a Júdeából ~ba menekült zsidók alkották. Így érthető, hogy a palesztinai zsidóság központjai a 2. sz.-tól ~ban vannak: Szepphorisz, ® Tibériás (® Misna; ® Talmud). A kereszténység csak a 4. sz.-ban eresztett itt gyökeret, anélkül azonban, hogy a zsidóságot valaha is kiszorította volna.
)
)
