gyilkosság
gyilkosság, emberölés: A ® Tízparancsolat (Kiv 20,13; MTörv 5,17) tiltja az önkényes, törv. ellenes emberölést, a ~ot. Az volt a szokás és a régi törv. is azt írta elő, hogy aki embervért ont, annak ember ontsa a vérét (Ter 9,6; Kiv 21,12–14; Lev 24,17; Szám 35,19); a MTörv 19,11 kk. szerint a vének kötelesek voltak a gyilkost a goelnak, a ® vérbosszút állónak kiadni. Mint Hammurápi törvénykv.-e, az ÓSz is megkülönböztet szándékos ~ot és véletlen emberölést. Ha valaki nem gyűlöletből, megfontolt szándékkal ütött le embert, hanem pl. csak fellökte, de az illető belehalt, akkor Jahve szentélyébe menekülhetett; de aki szándékosan ölt embert, azt el lehetett, sőt kellett is „hurcolni” az oltártól (Kiv 21,13–14; vö. 1Kir 2,28 kk.). A későbbi törv.-ek (MTörv 19,1–13; Szám 35,9–34) megneveznek az Izr. fiai közül való és az idegen gyilkosoknak ún. ® menedékvárosokat, ahol védelmet találhatnak a vérbosszúval szemben, de csak ha előbb érkeztek oda, mint aki vérbosszút kívánt rajtuk állni, és csak addig, amíg a főpap élt (35,22–25; az új főpap vsz. fölmentést, amnesztiát adott, amikor hivatalba lépett). 35,33 kk.: aki szándékosan ölt embert, beszennyezte a földet, amelyet Jahve adott és amelyen Jahve is ott volt népe körében, ezért csak a vér kiontójának vére szolgálhatott jóvátételül. – Az ÚSz a felebaráti szeretettel kapcsolatban foglal állást a ~ kérdésében: Mt 5,21–26; Jn 15,12–17; Róm 12,9–21; Gal 5,13–26.
