Hazael
Hazael (héb. ’Isten látta’): Damaszkusz királyának, II. Benhadadnak az udvari embere. Miután urát Kr. e. 844 k. meggyilkolta (2Kir 8,15), elfoglalta annak trónját. Illés és Elizeus tört.-éből kiviláglik, hogy Izr. ellensége volt (1Kir 15–17; 2Kir 8,7–15). Jorám uralma alatt a gileádi Ramotnál megverte Izr.-t (8,28 kk.; 9,14 kk.), Jehu idejében elfoglalta az egész Jordántól K-re eső országrészt (10,32 kk.), s Joacház idején is mindvégig szorongatta Izr.-t (13,3.22; 2Krón 22,5 kk.). Egy Gát ellen vezetett hadjárat során csak nagy hadisarc fejében mondott le arról a korábbi tervéről, hogy Jeruzsálemet is megtámadja. Izr. csak ~ halála után szabadult fel az arám uralom alól (2Kir 13,25–27).
