Nílus
Nílus (gör. Neilosz): a világ egyik leghosszabb folyója (6497 km). A Viktória-tóba torkolló Kagera egyik mellékfolyóját, a Njavarongót tekintik forrásának. Egyiptom határain túl más neveken ismeretes. Beleömlik a Bahr al-Ghaszal, a Bahr esz-Szeraf, a Szobat, a Kék-Nílus és az Atbara. Egyiptomban a folyó völgye 5–25 km széles; az árterület szélessége 460–900 m közt váltakozik. Vize és a sivatagot termékennyé tevő iszapja ® Egyiptom alapvető létfeltételét jelenti. Miután május végén Asszuánnál és június közepén Kairónál eléri a legalacsonyabb vízállást, megkezdődnek a rendszeres ® áradások. Amikor a víz emelkedni kezd, különféle növényi maradványoktól zöldes színű (zöld Nílus) és egészségtelen; kb. egy hónappal később a Kék-Nílusból nagy mennyiségű víz érkezik, ez okozza az áradást, és Abesszínia vastartalmú talajából vörösessárga agyagot hoz magával. A vízállás Asszuánban szeptember elején, Kairóban október elején a legmagasabb. A folyó egyiptomi neve nem földrajzi név, ezért a LXX és a Vg jogosan fordítja a gör. potamosz, ill. a lat. fluvius szóval. A ~ minden másnál jobban hatott az egyiptomiak életére és kultúrájára. Nemcsak vízi útként jelentős, hanem a népélelmezés szempontjából is. Az egyiptomiak mindig tudatában voltak annak, hogy a ~ élteti őket, ennek ellenére soha nem volt kultusza, legföljebb „alacsonyabb rangú” istenként tisztelték és ünnepelték anélkül, hogy oltárt emeltek volna neki. Az áradást egészen a róm. korig nagy népünnepéllyel üdvözölték, ezt az ünnepet – módosítva – a keresztények is átvették. A Bibliában elsősorban a Kiv (Izr. fiai Egyiptomban) és a próf.-k (Egyiptom megszemélyesítéseként) szerepeltetik a ~t.
