Saddáj
Saddáj: Isten neve; főleg Jób él vele (31-szer), de ritkábban az ÓSz más kv.-eiben is előfordul (Ter 49,25; Szám 24,4.16; Rut 1,20 kk.; Zsolt 68,15; 91,1; Iz 13,6; Ez 1,24; 10,5; magyar fordításban a Mindenható v. általában: a mindenható Isten). A Kiv 6,3 szerint Isten az ősatyáknak El-Saddáj néven nyilatkozott meg (vö. Ter 17,1; 28,3; 35,11; 43,14; 48,3). A név jelentése vita tárgya. A legtöbben a héb. ’hatalmasnak lenni’ szóból vezetik le, és ’mindenható’-ként értelmezik; van, aki az akkád ’hegy’ szóval hozza kapcsolatba és ’magasságos, fölséges, úr’ értelmet tulajdonít neki. N. A. Walker a sumerből próbálja megfejteni: ’a szívek ismerője’.
