sertés
sertés, disznó: A Bibliában legtöbbször ’vaddisznó’ értelemben szerepel a szó. Húsa tisztátalannak számított (Lev 11,7; MTörv 14,8), fogyasztása szigorú megrovást vont maga után (Iz 65,4; lehetséges, hogy itt a misztériumvallásokban szokásos áldozatra kell gondolnunk, ahogy ez a 66,3 esetében egyértelmű), és a zsidóság megtagadását jelentette (2Mak 6,18–21; 7,1). A ~hústól való idegenkedés nem csupán Izr. fiait jellemezte, és föltehetően kultikus eredetű; a ~ talán hozzá tartozott Baal-Adonisz kíséretéhez. A Biblia nem említi gyakran a ~t (Zsolt 80,14: kárt okoz; Péld 11,22 és Mt 7,6: közmondásban). A gör.-róm. korban több ~t tartottak; erre utal a Mk 5,11–13.16 említette konda is a teljesen hellenizálódott Tízvárosban. Izr. fiai számára iszonyat volt ~eket őrizni; erre csak végső szükségben szánták rá magukat (vö. Lk 15,15 kk.). ® Tanach.
