szeráf
szeráf (héb. szaraf): Iz 6,2 kk. szerint hatszárnyú lények, akik Jahve trónja előtt állnak. A Szám 21,6–9: és a MTörv 8,15: a szó az ’égni’ értelmű tő alapján ’(tüzes) kígyó’-t jelent. Ugyanakkor Iz 30,6: szárnyaskígyó. Ezért némelyek arra gondoltak, hogy a ~okban kígyóra emlékeztető lényeket kell keresni, amelyek félig emberek, félig állatok, mint a ® kerubok. A 6,2 kk. szerint azonban arcuk, kezük és lábuk volt, és semmi nem enged arra következtetni, hogy állatra valló vonásaik is voltak. Ha a ~ névhez az eredeti összefüggésből következően nem tapadt volna hozzá a ’kígyó’ fogalma, akkor talán a ’tüzes’ (a tűz tisztít!) jelentésmozzanat őrződött volna meg, ill. domborodott volna ki benne. Hénoch 61,10; 71,6: a ~ok a kerubokkal és más ® angyalokkal együtt szerepelnek. Az ÚSz-ben nem találkozunk ~okkal; a Jel 4,8 a ~ok alakját és feladatát a négy „lény”-re (valójában a kerubokra) ruházza rá.
