szivárvány
szivárvány: Az ÓSz-ben ugyanaz a szó (héb. keset, gör. toxon) jelöli, mint a harcos ® íját. Az íj és a ® nyíl Jahve ® haragjának a jelképe, a ~ viszont, amely a vízözön után a felhőkben megjelent (Ter 9,12–17), Jahve kegyelmének a szimbóluma és a szövetség jele, Jahve és a föld között áll (9,13). A két gondolat nyilvánvalóan összefügg egymással; Jahve íjának, amely a felhők közé feszül, meg kell akadályoznia, hogy a víz vízözönné váljon; Jahve haragja a vizek ellen fordul, amelyek az emberiség ellenségévé váltak. Ez 1,28 csak nagyszerű természeti jelenséget lát a ~ban (mint Sir 43,11 kk. is), amely Jahve dicsőségét hirdeti (50,7: Simon főpap dicsőségének képe). – Az ÚSz-ben a klasszikus gör. kifejezés: irisz, a. m. ’fényjelenség’. Jel 10,1: az angyalt felhő övezte és ~ ívelt a feje fölött; 4,3: Isten trónját övezi.
