szorongatás
szorongatás, szorongattatás, nyomorúság: Az Ósz-ben különféle formái vannak; lehet belső (szorongás, aggodalom) és külső (szenvedés, üldöztetés); főleg Izr.-t és az igazakat éri. Gyakran Isten büntetését látják benne; így akarja Isten a népét engedelmességre nevelni (2Krón 20,9 kk.; Neh 9,26 kk.; Iz 26,16; 37,3; 63,9; 65,16; Jer 10,18; Oz 5,15 stb.). Dán 12,1 rejtélyes utalást tartalmaz a végső időre vonatkozóan: „olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha…” (vö. Hab 3,16; Szof 1,15). – Az ÚSz szerint az a ~, amely Izr.-t érte, „szükségszerűen” (vö. Jn 16,33; ApCsel 14,22; 1Tesz 3,2 kk.) folytatódik az Egyh.-ban (vö. ApCsel 11,19; 2Kor 1,4 kk.; Fil 4,14; 1Tesz 3,4.7; 2Tesz 1,4; Zsid 10,33; Jel 2,9 kk.), és Krisztus szenvedésében való részvételt jelent testének, az Egyh.-nak javára (2Kor 1,5; 4,10 kk.; Fil 3,10; Kol 1,24; 1Pét 4,13; Jel 7,14). Különösen az Antikrisztus idejében éri majd az Egyh.-at olyan ~, „amilyen még nem volt, a világ kezdetétől mindmáig és nem is lesz” (Mt 24,21; vö. Jel 3,10; 7,14). Az utolsó ítéleten azonban a gonoszokat is utoléri (Róm 2,9; 2Tesz 1,5 kk.; Jak 5,1 kk.; Jel). A hívő ember a ~t főleg a halál hatalmában tapasztalja meg, amely a „külső ember”-t összezúzza (vö. 2Kor 4,7.10.16; Kol 1,24), és a hitet próbára teszi (Mk 4,17; Lk 8,13; 1Tesz 3,3 kk.; 2Tesz 1,4; 1Pét 4,12; Jak 5,7 kk.; Jel 1,9; 2,10).
