Tádé
Tádé (héb. Taddai, talán ’a bátor’): a tizenkettő egyike Mk 3,18 (a Ny-i kéziratokban ® Lebbeus) és Mt 10,3 (nem biztos, hogy eredeti) felsorolásában, valamint az ebioniták ev.-ában (Fragm. 1). Egyébként a név önállóan nem szerepel az ÚSz-ben; később is csak ® Júdás (Lk 6,16; ApCsel 1,13: Jakab testvére v. fia), ill. a „Júdás – nem az iskarióti” (Jn 14,22) nevével összekapcsolódva (Júdás Tádé) találkozunk vele; először Origenész említi, de aztán beleépült a hagyományba. Működéséről semmi biztosat nem tudunk, s a vele kapcsolatos hagyomány nem is egységes. Az Abgár-legenda szerint ap.-ként hirdette az ev.-ot, de ugyanakkor egyike volt Edesszában a 70 tanítványnak (E. Hennecke); ehhez kapcsolódik a gör. Tádé cselekedetei.
