tető
tető: K-en a ® házak teteje lapos volt (mint többnyire még ma is). Egy rőzsével kitöltött gerendázatból állt, amelyet agyaggal kitapasztottak. Amikor Lukács cseréptetőt említ (Lk 5,19; vö. Mk 2,4), minden bizonnyal a róm. olvasókat tartja szem előtt. A házakhoz általában elegendő volt a palesztinai szikomorfa fája, nagyobb épületek ~szerkezetéhez libanoni cédrust kellett behozni. A lapos ~höz mindig hozzátartozott a mellvéd, a könyöklő (MTörv 22,8). A ~re sokszor még „emelet” is került, ide kívülről a szabadban vezetett fel egy lépcső. A ~n v. az emeleti helyiségben szívesen tartózkodtak (Bír 16,27; 2Sám 11,2; Iz 22,1; Mk 13,15); itt helyezték el a vendéget (1Sám 9,25 kk.), itt ravatalozták fel a halottat (1Kir 17,23; 2Kir 4,34 kk.; ApCsel 9,37.39) és ide vonultak vissza (Péld 21,9; 25,24; ApCsel 10,9; ® fürdő). Olykor sátrat (2Sám 16,22 v. lombsátrat: Neh 8,16), sőt oltárt (2Kir 23,12; Jer 19,13; 32,29; Szof 1,5) is állítottak fel a ~n. A ~t lenszárításra is felhasználták (Józs 2,6). Az elhanyagolt ~n gyom, fű nő (2Kir 19,26; Iz 37,27; Zsolt 129,6), de elszárad, mielőtt virítana. A gör.-róm. korban elterjedt nyereg~t főleg zsinagógák befedésére alkalmazták.
