vámos
vámos: A behozott árura kivetett ® adó, más szóval a vám Izr.-ben a perzsa kortól ismeretes volt (Ezd 4,13.20; 7,24), de csak a róm.-ak tették rendszeressé. A birodalom szempontjából minden róm. provincia vámterületnek számított, azaz köteles volt az állampénztár javára vámot fizetni (Júdea is közéjük tartozott; Lk 19,1 kk. vámhivatalt tételez föl). Bizonyos városok v. Rómával jó kapcsolatban álló fejedelmek saját javukra is szedhettek vámot (így Galileában Heródes Antipász; Mk 2,14: Kafarnaum volt vámszedő hely). A vámot nem róm. tisztviselők szedték, hanem bérbe adták privát személyeknek, akik szintén tisztviselőket fogadtak szolgálatukba; így érthető a ~ok feje (értsd: fő~) kifejezés. A vállalkozó ~nak érthető módon annyi jövedelemre kellett szert tenni, hogy fedezni tudja a bérleti díjat és az egyéb kiadásokat. Bár a felsőbb hatóságok megszabták a díjakat, elnézték az önkényeskedéseket. Így a ~ok meglehetősen gyűlöletesek lettek a lakosság körében. Az ÚSz-ben állandósult szókapcsolat lett a ~ok és a bűnösök (Mt 9,10; 11,19); ugyanakkor 18,17: pogány vagy vámos; 21,32: „a vámosok és a cédák”), úgy hogy aki ~sal érintkezett, megütközést keltett. 5,46 és Lk 3,12 kk. szintén nem szólnak a ~ok mellett; ugyanakkor 7,29 kk. és az ismert példabeszéd (18,9–14) azt tanúsítja, hogy a ~ok között is akadtak jó emberek. Név szerint szerepel a ~ok közül Zakeus (19,2) és Lévi (= Máté: Mt 10,3; Mk 2,14).
