zarándoklat
zarándoklat: vallási indíttatású utazás valamely szt. helyre, ahonnan a zarándok rendszerint ismét visszatér otthonába. Azon a meggyőződésen alapszik, hogy az istenség bizonyos helyeken különleges kegyelmet ad. Mint a legtöbb vallás, Izr. is ismert szt. helyeket (® kultusz) és ~ot, pl. Beersebába, Bételbe, Dánba, Gilgalba, Jeruzsálembe, Silóba. Dávid és Salamon központosította a kultuszt, s ez maga után vonta, hogy egész Izr. a jeruzsálemi templomba zarándokolt (1Kir 8). I. Jerobeám Palesztina É-i részének politikai okokból külön zarándokhelyeket létesített (12,26–30). Szamaria eleste után Jozija király megkísérelte az egység helyreállítását és ® húsvétra Izr. fiainak egybegyűjtését Jeruzsálemben (2Krón 35). Némely zsoltár zarándokéneknek v. ~ alkalmával recitáltnak tekinthető (így a Zsolt 15 felfogható olyan válaszos éneknek, amelyet a zarándokok és a papok kérdés-felelet formájában a Templomba lépéskor felváltva mondtak). A törv. a 3 nagy ünnepre (húsvét, pünkösd, sátoros ünnep) előírta a központi szentélybe zarándokolást (Kiv 23,17; MTörv 16). 1Sám 1,3 és Lk 2,41 alapján föltehető, hogy a gyakorlatban elég volt az évi egyszeri ~. A szórványban élők legalább egyszer életükben szintén kötelesek voltak elzarándokolni Jeruzsálembe. A próf.-k a végső időben a pogányok ~ával is számoltak (pl. Iz 2,1–5) annak jeleként, hogy Isten uralma minden népre kiterjed. Az ÚSz-ben az a gondolat (elsősorban: Zsid), hogy Isten népe úton van az égi haza felé, nem a jeruzsálemi ~hoz kapcsolódik, hanem Izr.-nek az Ígéret földje felé vándorlásával van összefüggésben.
