Claudius
Claudius [klaudiusz] – dán király Shakespeare Hamlet, dán királyfi c. tragédiájában. Elcsábította bátyjának, az idősebb Hamletnek, Dánia királyának feleségét, Gertrudot, őt magát pedig orvul megmérgezte; így orozta el bátyja trónját és asszonyát. Unokaöccsének, az ifjú Hamletnek mélabúja, majd megjátszott őrültsége egyedül őt nem tévesztette meg, sejtette, hogy a herceg tud valamit, s a színi előadás után efelől nem is maradt kétsége. Veszélyes rokonát Rosencrantz és Guildenstern kíséretében titkos üzenettel Angliába küldte, hogy ott eltegyék láb alól, de Hamlet sértetlen visszatért. Ekkor Laertest uszította rá, hogy mérgezett karddal vívjon meg vele, sőt biztonság okáért méregpoharat is készített neki. A méreg azonban Gertrudot ölte meg, a kard mérge Hamleten kívül Laertesszel is végzett, őt magát pedig a haldokló Hamlet döfte le. – ~t a természet külsőleg is hitvánnyá formálta bátyjához képest; talán ezért, az irigység miatt torzult el jelleme, ezért bitorolta el annak minden javát. A többi már szükségszerű következmény: színlelt atyai jóság, aztán rettegés a leleplezéstől, fondorlatok sora, hogy a potenciális leleplezőtől megszabaduljon. Egy pillanatra, a felzaklató színi előadás után még a lelkifurdalás is előveszi, de tudja, hogy amit bűnével szerzett, arról lemondani képtelen, s így kitűzött céljától el nem térhet. Saxo Grammaticus középkori dán krónikájában, mely a Hamlet-történet végső forrása, az ármányos és bitorló fivér a Fengi nevet viseli.
