Copperfield Dávid
Copperfield Dávid [koperfíld] – hányatott sorsú angol ifjú, Dickens azonos című regényének hőse. Apja halála után született; hatéves volt, amikor özvegy anyja férjhez ment bizonyos Murdstone úrhoz. A mostohaapa és nővére, aki vele együtt a házhoz költözött, pokollá tette a gyerek életét. Egy kíméletlen bánásmódjáról hírhedett iskolába adták, s mivel ilyen körülmények között rosszul tanult, tízévesen munkára fogták. Az anya akkor már nem élt; a nyomorúságtól ~ot nagynénje, Betsy Trotwood mentette meg. Örökbe fogadta a fiút, jó iskolába járatta, később pedig komoly anyagi áldozatok árán ügyvédi képzést tett lehetővé számára. A jóeszű, nyíltszívű fiú barátokat is szerzett, a legodaadóbb Agnes Wickfield lett, diákkori szállásadójának lánya. Vissza-visszatért egykori dajkájának, Peggotynak a családjához Yarmouthba, és tőle telhetőleg segíteni igyekezett az örökké adósságokkal küszködő, sokgyermekes Micawber úron is. Beleszeretett Dora Spenlow-ba, akinek apjánál ügyvédbojtárkodott, s már kérőnek tekintették, amikor nagynénje elvesztette vagyonát, s ezzel az ő helyzete is megingott. Agnes tanácsára ~ titkári állást és parlamenti gyorsírást vállalt, lapokba írt, ezzel elfogadható kérővé lett, és feleségül vehette Dorát. A gyámoltalan, elkényeztetett lány, aki időközben maga is árvaságra jutott, képtelennek bizonyult a háziasszony szerepére; ráadásul egészsége is egyre romlott, s hamarosan meghalt. A lesújtott ~ hosszabb utazásra indult. Agnesszel sűrűn levelezett, s lassan ráébredt, hogy a szép, erős lelkű leány több jó barátnál, mert mindig is őt szerette; most már benne is felébredt a szerelem, s hamarosan összeházasodtak. Tíz év alatt három szép gyermekük született. ~ eddigre már komoly sikereket könyvelhetett el írói pályáján. – ~ az író legkedvesebb regényhőse volt. Nem önportré, de David gyermek- és ifjúkorában az író sok személyes élményt örökített meg. Jellemének alakulását érzékenyen és részletgazdagon ábrázolta, jó példát adva arra is, milyen élmények átélése segíti elő a leendő író fejlődését.
