Szindbád
Szindbád – a szerző alakmása Krúdy Szindbád ifjúsága, Szindbád utazásai és Szindbád: A feltámadás c. novellafüzéreiben. Az Ezeregyéjszaka világjáró hajósa ő a múlt századvég magyar világába vetve, aki kikötők helyett női ajkak és ölek és fátyolos emlékek között bolyong. Semmi köze a szilaj szoknyavadász Don Juan1hoz, a fondorlatos és erőszakos nőfalóhoz. Ő ábrándos gavallér, aki inkább hódol, mintsem hódít, akinek részegítő illat a nő és aki flastrom a sebzett női szíveknek. Kissé enervált bohémként járja végig az életet, amely nála mindig bizonytalan kontúrokkal folyik át az álomba; ugyanilyen opálosan derengenek át emlékei a jelenvaló pillanaton. „Mindent szeretett, ami hazugság, illúzió, elképzelés, regény” – maga Krúdy jellemezte így. A novellák többségében az őszülő gavallér emlékszik vissza ifjúkori kalandjaira, sok esetben felkeresi a helyszínt, s olykor találkozik is hajdani szíve hölgyével. Ezeknek az hajdani kalandoknak színhelye a kisváros, ideje a romantikusan átszíneződött múlt vagy annak a jelenbe átsugárzó mélabús hangulata. ~nak sok élete van, meghal és különös tárgyakká változik nők kezében, feltámad és új utakra indul. Kétségtelenül önportré ~, a történetekben sok az önéletrajzi mozzanat, és bohém életmódja is a szerzőét tükrözi, de az egyéni vonások feloldódnak a líraivá stilizált figurában, és abban az ironikus nosztalgiában, amely minden történetét belengi. Ugyancsak önmagáról mintázta Krúdy több regényének vissza-vissszatérő hősét, Rezeda Kázmért.
