Antimontánisták
Antimontánisták Antimontánistáknak nevezzük a Kr. u. 170 táján Kisázsiában keletkezett montanista mozgalommal (vö. MONTANIZMUS) szemben fellépő irányzat híveit és követőit. Az első, általunk ismert zsinatok az egyház történetében antimontanista célzattal ülnek össze, hogy elhatárolják magukat ettől az eksztatikus, Krisztus közeli visszajövetelét prófétáló eretnekségtől. A montanizmus teológiai ellenfelei sorából név szerint az alábbiakat ismerjük az APOLOGÉTÁK közül: Miltiádész, Hierapoliszi Apollinarisz, Szárdeszi Melitó, Apollonius, Szerapion.
A korban egyre nagyobb tekintélyre szert tévő római gyülekezet nem ítéli el rögtön a montanistákat. A Kisázsiából származó lyoni püspök, Irenaeus kezdetben jóindulattal szemléli a kibontakozó mozgalmat. Amikor a római gyülekezet Irenaeus tanácsát kéri a kérdésben, ő türelemre int a montanistákkal szemben. Gaius és Praxeasz apologéták vezetésével sor kerül a montanistákkal folytatott dialógusra is. Ennek végeredménye azonban az, hogy a római gyülekezet minden téren megtagadja a közösséget a kisázsiai montanista gyülekezetekkel.
