Antiókhiai forrás
Antiókhiai forrás Az ApCsel anyagát alkotó helyi gyülekezetek hagyományai közül az egyik, melyet Lukács, a történetíró, könyve készítése közben felhasznált, s amelyet az ókori egyháztörténet egyik kiváló szakértője nevezett el századunk elején »antiókhiai forrásnak«.
A következő részleteket vélte e forráshoz tartozónak: 6,1-8,4 (István vértanú története); 11,19-30; 12,25 (az antiókhiai gyülekezet alapításának és diakóniai szolgálatának története). Úgy vélte, hogy ez a forrás az ún. »jeruzsálemi forrás« hagyományanyagát vitte tovább, a Jeruzsálemből kiűzött HELLÉNISTÁK útján, akik egy része Antiókhiába menekült és szolgálatuk eredményeként ott alakult meg az első, túlnyomórészt pogányokból álló keresztyén gyülekezet. Szerinte a forrás legrégibb részei: 6,5 (a hét diakónus listája); 11,19 (adatok a pogányoknak szóló igehirdetésről); 11,26 (a »keresztyén nevezet eredete«); 21,7-16 ( AGABÓSZ próféta jövendölése és adományok Antiókhiából Jeruzsálemnek). Úgy vélte, ez a forrás sokat megőrzött a jézusi hagyományból (vö. 1Kor 11,23). Átadója ennek SILÁS próféta volt, aki Jeruzsálemből Antiókhiába települt (15,22).
A mai kutatók egy része megkérdőjelezi az antiókhiai forrás meglétét, s az ide sorolt szövegek sajátosságait Lukács forma- és stílusművészetével magyarázza.
