Anyaméh
Anyaméh A nők és nőstény emlősök fontos belső szerve, amelyben a megszületendő magzatot kihordják.
A fogalom jelölésére a B a h. beten és raham, rehem, ill. a g. koila szavakat használja. A B szerint az anyaméh a kiinduláshelye minden ember és állat életének (2Móz 13,2.12.15; 34,19; 4Móz 3,12; 18,15; Lk 1,41; Jn 3,4; ApCsel 3,2; 14,8). Istennek hatalma van arra, hogy bezárja (Jób 3,10), ill. megnyissa az »anyaméh ajtaját« (1Móz 29,31; 30,22; 1Sám 1,5). Isten elhívó, kiválasztó munkája megelőzi a születést: »Már anyám méhében elhívott engem az Úr« (Ézs 49,1 vö. Gal 1,15; Jer 1,5), valamint a Szentlélek már a magzatban is munkálkodik (Lk 1,15). Átvitt értelemben beszél a B a hajnal és a föld »méhéről« (Jób 38,8; Zsolt 110,3).
