Bétsaida
Bétsaida Város a Genezáret-tó É-i csücskénél, a Jordán torkolatától K-re (arám bét-cajdá, g. bétszaidá). Nevének jelentése: »élelem háza, halászás- vagy halfogás háza«. Az ÓSZ-ben nem fordul elő. Az ÚSZ hol városként (Lk 9,10; Jn 1,44), hol faluként (Mk 8,22.26) említi. Az elnevezés (megnevezés) ingadozása abból adódik, hogy Bétsaida eredetileg halászfalu volt. Nagy Heródes fia, Fülöp negyedes fejedelem (Kr. e. 4-Kr. u. 33) uralkodása kezdetén Kr. e. 3-2) építtette várossá, s Augustus császár iránti hódolata jeléül, Augustus Julia nevű lányáról Juliasnak nevezték el. Később Néró császár, tizennégy szomszédos helységgel együtt II. Heródes Agrippának ajándékozta. Valójában kettős hely volt: maga a város (Julias) a mai el-tell-nek, a halászfalu pedig khirbet el-'arads-nak felel meg. A halászfalu feküdt a Genezáret-tó partján, a Jordán torkolatánál, a város pedig a falutól az ország belseje felé kb. 1-2 km-re volt. A várost az arab-korszak kezdetén lerombolták, majd beduinok telepedtek le benne.
Simon Péter, András, valamint Fülöp Bétsaidába való volt (Jn 1,44; 12,21). Bár a Mt 8,14-17 nem említi a város nevét, de Péter anyósának, este pedig a sokféle betegnek a meggyógyítása, megszállottak megszabadítása Bétsaidában történt. Jézus maga is beszél arról, hogy sok jelt és csodát cselekedett Bétsaidában. A tanítványokat, az 5000 megvendégelése után, Bétsaida felé hajózva érte utol a nagy vihar a tengeren (Mk 6,45). Mivel ez utóbbi történetben a hely- és iránymeghatározások a mi számunkra már nem elég világosak, többen feltételezik, hogy valahol Kapernaum környékén lennie kellett egy másik Bétsaidának (khirbet elminje-ben, vagy mellette, Kapernaumtól DNY-ra). Ezt a feltételezést eddig semmi sem igazolta. Amikor a tanítványok visszatértek a missziói útról, Jézus Bétsaidába ment velük pihenni (Lk 9,10). Lakói, bár sok csodát láttak, nem tértek meg (Mt 11,21).
NA
