Cidkijjá
Cidkijjá Júda utolsó dávidházi (2Kir 24,17) királya (Kr. e. 597-587). Jósiás és Hamútal, Jirmejáhú leányának a fia, Jójákin unokaöccse. Eredeti neve Mattanja. Nebukadneccar nevezte el Cidkijjának. A név jelentése: »Jahve az én igazságom«.
Gőgös, keménynyakú, makacs szívű, hitszegő uralkodó volt, aki nem hallgatott az Úr szavára, nem tért meg, a népet is hagyta menni az engedetlenség és bálványozás útján (2Krón 36,11kk). Júda nagy tragédiája volt, hogy történelmének ebben a rendkívül kritikus szakaszában ilyen ember ült a királyi trónon.
21 éves volt, amikor Nebukadneccar trónra ültette, s megeskette Jahvéra, hogy hű vazallusa lesz. Cidkijjá egy ideig megtartotta esküjét, de már néhány évvel trónralépése után (Kr. e. 594) foglalkozott a Nebukadneccar elleni lázadás gondolatával. Edómmal, Móábbal, Tirusszal és Szidónnal akart szövetkezni. Ez a terv ismeretlen ok miatt nem valósult meg. Uralkodása 9. esztendejében, feltehetően Egyiptom segítségében bízva, megtagadta a vazallusi hűséget. Nebukadneccar azonnal hadjáratot indított. Seregei ostrom alá vették Jeruzsálemet. A végső szükségben a király és a vezetők szíve az Úr felé fordult. Megtérésük jeleként szabadon engedték a rabszolgákat, de amikor a babiloniak az egyiptomi sereg közeledésének a hírére elvonultak, újra rabszolgaságra kényszerítették őket. Ezzel megpecsételődött Jeruzsálem és Júda sorsa. Nebukadneccar seregei visszatértek. Cidkijjá még mindig megmenthette volna a várost és családját, ha hallgat az Úrra, s megadja magát (Jer 38,14kk). Amikor a babiloniak betörtek a városba, Cidkijjá megpróbált elmenekülni kíséretével, de sikertelenül. Nebukadneccar Riblában tartott ítéletet felette: fiait szeme láttára megölette, őt megvakíttatta, Babilóniába vitette, ahol börtönben volt haláláig (Jer 52,11).
NA
