Cófár
Cófár Jób egyik barátja, Naamából származik. Naama ismeretlen helység, csak feltevések vannak helyéről (Edóm területén volt, vagy pedig É-on kell keresni; a Bejrút-Damaszkusz-i úton található egy Ain-Cófár nevű helység).
Cófár két társával, Elifázzal és Bildáddal együtt elment Jóbot meglátogatni, miután tudomást szerzett Jób sorsáról.
Jób láttán a három barát a megdöbbenéstől szóhoz sem jutott. Csak sírtak sorsán (Jób 2,11-13), majd Jób panaszára sorban oktató, vigasztaló beszédet mondtak.
Utolsóként szólalt meg Cófár. Valószínűleg rangja szerint őt illette utoljára a szólás joga, vagy ő volt a három között a legfiatalabb. Indulatosan beszélt Jóbhoz. Jób panasz-beszédét csak üres fecsegésnek, gúnyolódásnak nevezte (Jób 11,3). Első beszéde (Jób 11) Isten titkairól szólt. Jób számára azt a tanulságot vonta le, hogy ha eltávolítja az álnokságot magától, akkor szégyen nélkül emelheti orcáját Istenhez, és jó dolga lesz. Második beszédében (Jób 20) is ingerülten utasítja el Jób szavait. Arról beszélt neki, hogy a bűnösök vigadozása rövid ideig tart, a gonoszok romlása hamar elkövetkezik. Bármennyire is jól érzik magukat gonoszságukban, hamarosan olyan lesz az számukra, mint a kígyó mérge. Pusztulásukat okozza. Jób vitába száll ezzel, és élettapasztalataira támaszkodva kérdezi: Miért maradhatnak életben a bűnösök? Miért érhetnek el magas kort? És még csendesen szállnak sírjukba is! (Jób 21,7-13).
Jób és barátai vitáját Isten dönti el. Elmarasztalja a három barátot, mert nem beszéltek Istenről olyan helyesen, mint Jób. Visszarendeli őket Jóbhoz. Áldozatot kell bemutatniuk, és Jóbnak kell értük imádkozni. Csak Jóbra való tekintettel nem szégyeníti meg Isten őket. Így nyernek kegyelmet (Jób 42,7-9).
BöJ
