Damaszkuszi irat
Damaszkuszi irat A Kr. e. 1. szd.-i esszénusok egyik fontos irata, amelynek egyik felét az ókairói genizában találták meg 1896/97-ben, másik felét pedig a holt-tengeri kutatások során Qumránban, a IV. és VI. barlangban.
Az irat föltételezi az Igazságosság Tanítója követőinek Damaszkuszba űzetését (a szekta alapítójával dualisztikusan szembenálló Hazugság Embere valószínűleg II. Hirkanosz). Mivel az Igazságosság Tanítója kb. Kr. e. 65-ben halt meg, követői pedig II. Hirkanosz halála után (Kr. e. 40) Qumránba költöztek, az irat keletkezési idejét e két dátum között kereshetjük.
Az irat két részből áll: az exhortációból és a rendeletekből. Bár némelyek megpróbálták e kettőt elválasztani egymástól, e két rész együtt alkotja a sajátosan esszénus törvény- és történelem-magyarázat korpuszát; »Esszénus Halákhának« nevezése ezért találó. Nyelvezetére jellemző a B-i gondolatok és kifejezések tudatos használata, azok konkretizálása és imperativusszá alakítása. A Damaszkuszi irat sok ÓSZ-i igét tendenciózusan jövendölésként értelmez. Teológiájában központi helyet foglal el az Ézs könyvéből származó »maradék« fogalmának üdvtörténeti értelmezése, a szövetség és hűség fogalmának új alkalmazása és az új gyülekezet alapítása.
Tradíciókritikailag az esszénusok ezáltal igen fontos mérföldkövet helyeztek el: a B-i tradíciók sajátos, kizárólagos, ill. kötelező érvényű magyarázatát adták; ugyanazon törvény másfajta magyarázata pusztuláshoz vezet. Az ÚSZ-i korban a tradíciók és azok magyarázatának száma még nagyobb, kontroverziájuk pedig még élesebb lesz. (Ld. még ESSZÉNUSOK).
KaI
