Dőzsöl
Dőzsöl Ételt vagy italt mértéktelenül fogyaszt (vö. RÉSZEG). A dőzsölés elsősorban azért negatív jelenség, mert nem csak arra nézve jelent károsodást, aki gyakorolja, hanem általa az Istenhez való viszony, ill. Isten népének életrendje is hátrányt szenved.
Izráel számára az étkezési törvények szigorúan megszabták az evési szokásokat (vö. ESZIK). A mózesi törvények azt is messzemenően szabályozták, hogy Izráelen belül a szociális igazságosságnak érvényre kell jutnia. Minden Isten tulajdona, ezért a földi javakkal az ember neki tartozik számadással (vö. ADOMÁNY, ALAMIZSNA). A dőzsölésbe merülő ember egyszerre veszi semmibe Isten akaratát, és a rászoruló nincstelen iránti kötelezettségét.
A Péld 23,20kk óv a dőzsölőkkel való közösségtől, azzal az indokkal, hogy a falánk ember elszegényedik. Aki a dőzsölőkkel tart, az apjára hoz szégyent. Az atyai intelem ellenére is dorbézoló fiút egyenesen meg kell kövezni (5Móz 21,20k). Hós 4,17k a paráználkodással együtt említi a dőzsölést, mint ami a bálványokhoz való ragaszkodás, tehát az Istentől való elpártolás megnyilvánulása.
Az ÚSZ tanításában is hangsúlyt kap a mértékletesség kívánalma, ill. a javaknak a szegényekkel való megosztására irányuló kötelezettség hangsúlyozása. Jézus a gazdag és Lázár példázatával illusztrálja ezt az igényt (Lk 16,19kk). A keresztyén gyülekezet belső életrendjében mindennek különös jelentősége van. Kísértéssé vált, hogy a közösségi összejöveteleken a gazdagok elkülönüljenek a szegényektől. A dőzsölőkre ítélet vár (Jak 5,5; vö. Jak 2,1kk; 1Kor 11,17kk; Júd 11kk). Hasonló a hamis tanítók helyzete is (2Pt 2,13). A »Nagy Babilon« vétkei között is szerepel a dőzsölés (Jel 18,3kk).
SzCs
