Gabona
Gabona Leggyakoribb Palesztinában termelt gabona a búza és az árpa volt. Galilea és a Jordán K-i vidéke a búza, Júdea földje pedig az árpa fő termőhelye volt. Kenyérgabonaként hasznosították mindkettőt (Ez 4,12). A legszegényebbek a tönkölyt (Ézs 28,25), és a kölest is erre a célra használták (Ez 4,9).
A gabona vetése november/decemberben történt, természetesen kézzel (Mt 13,1k). Kétféle magot nem volt szabad azonos földbe vetni (3Móz 19,19).
Ismert gabonabetegség volt a rozsda (h. siddáfón). Azt tartották, hogy a forró K-i szél okozza (5Móz 28,22; 1Kir 8,37; 2Krón 6,28; Ám 4,9; Hag 2,17).
A bő gabonatermést Isten áldásának tekintették (1Móz 27,28). A bőven termő vidékeket a szállítóeszközök és a kereskedelem fejletlensége idején az éhező nép kereste fel (1Móz 42,1kk). Később a kereskedelemben mutatkozó visszaélések ellen Ámós szót emelt (Ám 8,5.6). Ő tette szóvá a nincstelenekre kirótt gabonaadó ügyét is (Ám 5,11).
A búzaszem feltámadásra utaló szimbolikájáról Jn 12,24 és az 1Kor 15,37 beszélnek.
