Gebál
Gebál Város a Földközi-tenger partján, Tripolisz és Bejrút között (h. göbal, g. Büblosz). A Baz Ez 27,9-ben említi, ezenkívül két ízben említi a gebáliakat (Józs 13,5; 1Kir 5,32). Már a Kr. e. 5. évezredben lakott hely volt. A Kr. e. 3. évezredben ismert kikötőváros. Az egyiptomiak papirusznádat szállítottak Gebálba, s fát, rezet vittek cserébe. A Gebálban feldolgozott papirusz nagyon híres lett. Ezért kapta a város a g. Büblosz nevet. Az Amarna-levelekből (Kr. e. 14. szd.) több mint ötven származik Gebál királyától, Rib-Additól, aki III. és IV. Amenofisz egyiptomi fáraók segítségét kérte az idegen betolakodók ellen. A Kr. e. 12. szd.-ban az ún. tengeri népek befolyása alá került. A Kr. e. 8. szd.-ban az asszírok foglalták el, Kr. e. 537-ben pedig perzsa uralom alá került, s városállamként az 5. satrapaságot alkotta.
Gebál régtől fogva vallási központ volt. Isteneit Egyiptomban is tisztelték. Az egyiptomiak is építettek templomokat isteneiknek Gebálban. Az egyiptomiaknak mítoszuk is kapcsolódik Gebálhoz: a testvére által meggyilkolt Ozirisz szarkofágját Gebálba sodorták a hullámok. Az Ízisz-, Ozirisz- és Adonisz-mítosz szolgált magyarázatul az évszakok váltakozásaira. A Kr. e. 12. szd. táján egy egyiptomi papirusz misztérium-városnak nevezi.
A feltárások során számos értékes lelet került felszínre. Ezek között is kiemelkedő jelentőségű Ahirám király (Kr. e. 13. vagy 11-10. szd.) szarkofágja föníciai betűírásos feliratával. A város mai neve Dzsebel.
