Gerenda
Gerenda 1. Faragott szálfa, amelyet elsősorban épületek tetőszerkezetének elkészítéséhez használtak (ld. HÁZTETŐ). Salamon templomába libánoni cédrusból készült gerendákat építettek be (1Kir 6,36), s ilyeneket használtak a királyi palota építésénél is (1Kir 7,2; vö. Énekek 1,17). Cédrusfa gerendákat egyébként csak a fényűző építkezéseknél alkalmaztak, általánosan egyéb, Palesztinában fellelhető fafajtákat használtak fel (vö. 2Kir 6,2).
A babiloni fogságból való visszatérés után a templom újjáépítésénél is a hagyományos építési módot követték: a kőtömbökből épített falakra gerendákat helyeztek (Ezsd 5,8; 6,4). Ezsd 6,8kk tudósít Dárius egy rendelkezéséről is: aki a templomépítést, ill. az ott folyó kultuszt akadályozza, azt saját háza gerendájára kell felakasztani.
2. Az ÚSZ-ben a dokosz = gerenda kifejezés egyedül a Hegyi Beszédben fordul elő (Mt 7,3kk; Lk 6,41k), a képmutató ítélkezésről szóló tanításban.
