Gyám
Gyám 1. Jogi értelemben
Szülői felügyelet és gondoskodás alatt nem álló kiskorúak gondviselője, vagyonuknak kezelője és törvényes képviselője (h. 'ómén, g. epitroposz, oikonomosz). Lehet valakinek gyámja azért, mert a szülei meghaltak, vagy azért, mert éppen a szülei adták gyámság alá. Ez utóbbi esetben a gyám feladata elsősorban a nevelés, tanítás volt. A B-ban jogi értelemben ritkán fordul elő. Eszternek nem volt sem apja, sem anyja, ezért nagybátyja, Mordokaj volt a gyámja (Eszt 2,5-7). Ahábnak hetven fia volt, akiket nevelőknél (Károli: tutoroknál) helyezett el. A h. B-ban itt is az 'ómén szó szerepel. Az ÚSZ-ben Pál apostol beszél arról, hogy amíg az örökös kiskorú, addig a gyámok és gondozók fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig (Gal 4,1k). Szóösszetételekben: gyámanya, gyámapa, gyámszülő (gyámapa vagy gyámanya), gyámszülők (a gyámapa és felesége).
2. Az építészetben
Az épület kiugró részét tartó vagy támasztó elem, ill. valamit az el-, ill. ledőlés ellen védő támasz (h. ajil). A Károli-B-ban az ezékieli templom leírásában szerepel (Ez 40,9-41,3). Szóösszetételekben: gyámgerenda, gyámfa, gyámfal, támfal, gyámkő, gyámoszlop.
3. Átvitt értelemben
Isten az ő népének és gyermekeinek biztos gyámola (Károli), támasza (2Sám 22,19; Zsolt 18,19, h. miscon). Támasz a kenyér, a víz, a hős, a katona, a bíró, a próféta, a vén, a tanácsos, de ezeket a támaszokat, gyámolokat Isten ítéletében mind elsöpri, nélküle és ellenében semmit sem érnek (Ézs 3,1-3). A hitben erősebbek feladata, hogy a gyengéket, bátortalanokat gyámolítsák (1Thessz 5,14).
NA
