Gyilkosság
Gyilkosság Az emberi élet önhatalmú, erőszakos kioltása. Az élet ajándékozója Isten, ezért csak Ő rendelkezhet vele. A gyilkosság Isten elleni bűn, mert Isten a maga képmására alkotta az embert (1Móz 9,6). Az élet felett Isten törvénye őrködik (2Móz 20,13). A mózesi törvény különbséget tesz szándékos és nem szándékos emberölés között. Ha valaki nem szándékosan ölte meg embertársát, akkor a vérbosszuló elől az oltárhoz, a menedékvárosokba menekülhetett. Ha a gyülekezet ártatlannak ítélte, akkor nem volt szabad kiadni a vérbosszulónak, de a főpap haláláig a menedékvárosban kellett maradnia (4Móz 35,22kk; 5Móz 19,11kk). Ha valaki szándékosan gyilkolta meg embertársát, annak halállal kellett bűnhődnie, még akkor is, ha az oltárhoz, vagy egy menedékvárosba menekült (4Móz 35,16kk; 5Móz 19,11kk).
A szigorú törvények ellenére is követtek el gyilkosságot, sőt voltak idők, amikor eláradt a gyilkosság az országban (Ézs 1,15.21; Jer 7,6.9; Péld 1,16; Ez 33,25; Hós 4,2), s még a papok testülete is rablógyilkosok bandája volt (Hós 6,9). A próféták nem szűntek meg hirdetni, hogy Isten bosszút áll az ártatlanul kiontott vérért, s leleplezték a hatalmasok, királyok ravaszsággal, az igazság látszata alatt elkövetett gyilkosságait: Nátán a Dávidét (2Sám 12,1kk), Illés az Ahábét (1Kir 21).
Gyilkosság a szülők megszomorítása (Péld 10,1; 17,25; 19,13.26), a rágalmazás (Zsolt 42,11; 52,4; 57,5), a gyűlölet (1Jn 3,15), a harag, bántó szavak kimondása (Mt 5,21k). A Szentléleknek ellenálló választott nép pedig a próféták, igazak, szentek gyilkosává válik (ApCsel 7,51k; Jn 16,2k).
A gyilkosság a szívből származik (Mt 15,19), a test cselekedete (Gal 5,21), de a háttérben az ördög áll, aki embergyilkos volt kezdettől fogva (Jn 8,44). A gyilkosok nem mehetnek be az Isten országába (Jel 22,15; 1Jn 3,15).
NA
