Hagri
Hagri H. hagri, plur. hagrim és hagri’im; g. ho agaritész, plur. Agraioi. Arab törzs, amelynek tagjai Ábrahám és másodfelesége, Hágár leszármazottainak tartották magukat. Hagri származású volt Jáziz, Dávid juhnyájainak a felügyelője (1Krón 27,31), valamint Dávid egyik vitéze: Mibhár, Hagri fia (1Krón 11,38). A hagriak Saul idejében vesztették el önállóságukat. A Jordántól K-re telepedett Rúben, Gád és Manassé féltörzse háborút indított ellenük (1Krón 5,10.18-22). Ebből a híradásból azt is megtudhatjuk, hogy a hagriak sok jószágot tartottak; a győztes izráeli törzsek az állatokat is elhajtották. A hagriakat Izráel ellenségei között említi Zsolt 83,6.7. Itt az izmáeliekről is szó van, akik szintén Ábrahámtól és Hágártól származnak (1Móz 16). Mindkét törzs területe Móáb és Ammon országától K-re keresendő. A hagriak »országáról« aligha lehet szó, hiszen nomád életformában éltek a Sós-tengertől K-DK-re elterülő pusztákon.
