Halálos bűn
Halálos bűn G. prosz thanaton = »halálra vezető bűn«. A kifejezés 1Jn záradékában fordul elő (1Jn 5,16-17) anélkül, hogy a levél szerzője konkrétan meghatározná. Ez azzal magyarázható, hogy a levél keletkezése korában a keresztyének körében közismert fogalom volt. Ma már csak találgatni lehet, hogy mit értett rajta a szentíró. A szóhasználat az ÓSZ-i gondolkodásmód térhódítására utal, amely (3Móz 4,2.20) különbséget tett a tévedésből, véletlenül elkövetett vétkek és a súlyos bűnök között, melyekért halál járt. A B-i kor után a korai katolicizmus világának egyik jelentős fogalma és egyben éles viták tárgya lett. Halálos bűnnek általában a bálványimádást, a gyilkosságot és a nemi bűnöket tartották. A B-i előfordulásnál feltehetően a Krisztus-hittől való elszakadást, vagy pedig - Jézus tanításának az alapján - a Szentlélek elleni bűnt jelenti (Mk 3,29).
