Hang
Hang A h. kól és a g. phóné jelentheti Isten hangját (4Móz 7,89), emberi hangot (1Móz 27,22), mennydörgést (2Móz 9,23; Zsolt 104,7), különböző zajokat (1Móz 3,8; 3Móz 26,36; Jer 25,10; Préd 12,4; 1Kir 18,41), az állatok és madarak hangját (1Sám 15,14; Jer 9,10; Zsolt 104,12; Énekek 2,12). Az ÓSZ-ben gyakorta megtalálható fordulat: »valakinek a hangjára hallgatni« (1Móz 3,17; 16,2; 2Móz 3,18; 18,19 stb.), a következő jelentéssel bír: valakinek a szavát, tanácsát, útmutatását komolyan venni. Ilyen értelemben hív az ÓSZ Isten szavának komolyan vételére (1Móz 22,18; 26,5; 2Móz 15,26; 5Móz 8,20; Józs 22,2 stb.), s feddi meg Izráel népét, ha az nem hallgat Isten szavára (4Móz 14,22; 5Móz 9,23; Józs 5,6).
Az ÚSZ-ben Isten hangja hallható Jézus megkeresztelése (Mt 3,17 par) és megdicsőülése eseményekor (Mk 9,7 par), teljesen az ÓSZ-i kijelentésnek megfelelően (vö. 5Móz 4,12).
