Hiba
Hiba A B-i szóhasználatban olyan külsőleg is felismerhető, veleszületett, vagy baleset, betegség következtében előállott testi fogyatékosság, amely valakit, vagy valamilyen állatot taszítóvá, ill. valamilyen feladat, rendeltetés betöltésére alkalmatlanná tesz (vö. 2Sám 14,25; Énekek 4,7; Dán 1,4).
Az ÓSZ-i törvények különösen két, az áldozati kultusszal kapcsolatos, vonatkozásban foglalkoznak részletesebben a testi hibák kérdésével.
1. A papi szolgálat vonatkozásában
Izráelben a papi hivatal, törzsön, ill. családon belül öröklődik, ezért betöltésében a belső elhívatásnak nincs szerepe, a testi hibátlanság azonban követelmény. 3Móz 21,16kk részletesen felsorolja azokat a testi fogyatékosságokat, amelyek valakit alkalmatlanná tesznek az oltár körüli szolgálatra. (Nem szerepel e felsorolásban a HERÉLTSÉG, hiszen ilyenek a gyülekezet tagjai sem lehetnek.) A szent kenyér élvezetéből azonban a testi hiba nem zárja ki az áronitákat (3Móz 21,22).
2. Az áldozati állatok vonatkozásában 3Móz 22,17kk részletes felsorolása az áldozati állatok testi hibáival kapcsolatban engedékenyebb, mint a papok esetében, mert bár a felsorolt hibák listája azonosságot mutat amazzal, de kevesebbet említ áldozati akadályként. További engedmény, hogy az önkéntes áldozat (nödábáh) esetén lehetőség van a veleszületett fogyatékosságban szenvedő torz, vagy csenevész állat bemutatására (23). Az itteni felsorolásban értelemszerűen benne foglaltatik a heréltség is, mint akadály.
A hibátlanság olyan alapvető követelmény, amely sztereotip módon ismétlődik az egyes áldozati előírások részletezésénél (4Móz 19,2; 5Móz 15,21; 17,1 stb). A hibás állatok áldozása a kultusz tartalmi megromlását jelenti (Mal 1,8kk).
SzCs
