Hold
Hold Égitest, amelyet az elő-ázsiai népek istenségként tiszteltek. Kultusza a királyok korában Izráelben is jelentős lehetett (vö. 2Kir 23,5), s az izráeliek által ünnepelt újhold-ünnep gyakorlata is valószínűleg a holdisten kultuszára vezethető vissza. Feltehetően ugyanúgy ártó istenségként tartották számon, mint a babiloni mitológiában (vö. Zsolt 121,5k).
Az általános elő-ázsiai felfogással szemben ugyanakkor az ÓSZ hangsúlyozza, hogy a Hold Isten teremtménye, melyet az Úr azért helyezett az égboltra, hogy világítótest legyen az éjszakában (1Móz 1,14kk; vö. Zsolt 8,4).
A végidőre mutató próféciákban gyakorta történik utalás arra, hogy a harag napján a többi égitesttel együtt a Hold is megszűnik világítani (Ézs 13,10; Ez 32,7; vö. Jóel 3,4). Ézsaiás próféciáját eleveníti fel Jézus is az Emberfia eljöveteléről szóló kijelentésben (Mt 24,29 par.). Az új világkorszakban Ézs 30,26 szerint a Hold olyan fényes lesz, mint a Nap, ugyanakkor egy másik felfogás szerint az eljövendő világkorszakban nem is lesz szükség sem a Holdra, sem a Napra, mert Isten dicsősége mindkettőnél fényesebben ragyog majd (Ézs 60,19k; Jel 21,23).
