Issakár
Issakár A h. szákár szóból (bér, jutalom), jisszákár vagy régiesebben jisszászkár (= 'is szákár »béres«).
1. Jákób és Lea 5. fia, Izráel egyik törzsének névadója (1Móz 30,17.18; 35,23). Atyja jövendölése erős csontú szamárnak mondja, amely szívesen heverészik a karámok között (1Móz 49,14-15). Gyermekei: Tólá, Púvá, Jób vagy Jásúb és Simrón (1Móz 46,13; 4Móz 26,23-24). Mózes is kellemes sátorbeli életéről énekel (5Móz 33,18). Törzséből kiemelkedik a Sinai pusztában Netanél (4Móz 1,8), az ország felosztásakor Paltiél (4Móz 34,26), a bírák közül Tólá (Bír 10,1), a királyok közül Baasá (1Kir 15,27) és Élá (1Kir 16,6). Az első népszámláláskor 54 400 (4Móz 1,28k), a másodikon 64 300 (4Móz 26,25), Dávid idején 87 000 (1Krón 7,5) hadviselő férfit vettek számba közülük. Dávid királysága mellé alkalmas időben álltak (1Krón 12,33). Ezékiás páska-ünnepén a tisztulási eljárások elhagyásával ették meg a páska bárányt (2Krón 30,18). Területüket K-en a Genezáret-tó és a Jordán folyó, É-on Naftáli és Zebulon, D-en és Ny-on Manassé és Ásér birtoka határolta.
2. Óbéd-Edóm 7. fia, aki Dávid idején ajtóőrző lévita volt (1Krón 26,5).
