Istenség
Istenség Négy különböző g. szó, magyar megfelelője a B-ban:
1. daimonion = alsóbbrendű istenség az ókori népek hitvilágában. Az Athénban Jézusról prédikáló Pált ilyen alsóbbrendű idegen istenség hirdetőjének tekintették némelyek (ApCsel 17,18).
2. theion = ami isteni vagy az Istenre jellemző. Areopágoszi beszédében Pál kifejtette, hogy ami isteni, az nem ábrázolható ki kőben vagy fémben, emberi alkotásokban vagy elképzelésekben (ApCsel 17,29).
3. theiotész = isteniesség, isteni természet. Pál meggyőződése szerint Isten isten volta az általa teremtett világ értelmes vizsgálatából feltétlenül kiolvasható (Róm 1,20).
4. theotész = az Isten istensége, személyének titka, lényege. A teremtett világ csak arról tanúskodik, hogy a Teremtőnek emberfeletti, azaz isteni lénynek kell lennie. De hogy ki ez a Teremtő, azt nem a teremtett világ, hanem a Fiú jelentette ki nekünk, akiben Isten lénye maradéktalanul öltött testet (Kol 2,9).
