Jábés-Gileád
Jábés-Gileád Manassé területéhez tartozó város. A Jordántól K-re, Bét-Seántól 15 km-re feküdt. Nevét a vádi-Jábis, romjait a tell elmaklub őrzi.
A bírák korában jelentős város volt. Amikor háború tört ki Benjámin és a többi törzs között, mert Benjámin nem adta ki Gibea férfiait, hogy gonosztettükért elnyerjék büntetésüket, Jábés-Gileád nem csatlakozott a büntető hadjárathoz. Ezért, amikor feleséget kerestek az életben maradt benjáminiaknak, kiirtották Jábés-Gileád lakosságát, kivéve 400 hajadont, akiknek még nem volt férfival dolguk (Bír 21,5kk).
A város kiheverte a nagy pusztítást. Saul uralkodásának a kezdetén már ismét jelentős település. Ekkor az ammóni Náhás támadt rá. A jábés-gileádiak szövetséget ajánlottak, de Náhás csak nagy megszégyenítés árán fogadta volna el. A város hét nap haladékot kért, és segítségért fordult Saulhoz. Sault betöltötte az Úr Lelke. Hadba szólította Izráelt, és fényes győzelmet aratott. A város megszabadult, Saul királysága pedig megerősödött (1Sám 11). A jábés-gileádiak hűségesek maradtak Saulhoz. Amikor Saul és három fia elesett a Gilbóa-hegyen, levették holttestüket Bét-Seán faláról, hazavitték, elégették, a csontokat eltemették (1Sám 31,11kk). Dávid e tettükért megáldotta őket (2Sám 2,5).
