Kár
Kár A Pál apostol szóhasználatában előforduló »kár« (zémia) kifejezés a Krisztusban való, »nyereséges« élet ellentéte. Anyereséges élet pozitív kifejezése a Fil 1,21-ben olvasható: Pál végső célja Krisztus megnyerése. Ez ui. az élet igazi nyeresége: véget ér a szenvedélyteljes földi út, és az Úrhoz kerülhet mindörökre. Ezért még a meghalást is nyereségnek tekinti.
Ezzel szemben állnak az »emberi nyereségek«, amelyeket emberileg nyereségeknek tekintett: a körülmetélkedés, a választott néphez való tartozás tudata, a törvény iránti hűség. Ezek a látszólagos nyereségek azonban most a veszteség, a kár oldalán jelentkeznek. Krisztusért kárrá lettek, mivel csak az emberi dicsőségre és teljesítményre vannak tekintettel, de nem adhatnak Istentől származó megigazulást.
Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a Mk 8,35k is: »Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall«. Az igazi életet a másokért való lemondásban találjuk meg. Ennek legszebb példája Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása.
Ha valaki a Krisztusért végzett szolgálatban megrestül, az kárt vall, mert az utolsó ítéletkor tűzpróba alá vetik, mint az aranyat. Ebben a tűzben megég a félig végzett munka (1Kor 3,15). Ezért Pál arra törekszik, hogy a korinthusi gyülekezet kárt ne szenvedjen tőle (2Kor 7,9). (Ld. még NYERESÉG, NYER)
