Kebel
Kebel Jelenti az ember mellét; a mellét fedő ruharészt, mely az ókori ember ruházata esetében az öv felett általában kiöblösödött; de jelenti tágabb értelemben az embernek a mell és ágyék közötti testrészét is, mely ültében-fektében szögletet, öblöt képezett.
Fordítása emiatt nem egyértelmű. Hol kebelként, hol ölként fordítja az ÚF, az összefüggésnek megfelelően: védelmet nyújt a gyermeknek, ekkor kebel (1Kir 3,20); ugyanakkor ölnek fordítja, mint a feleség helyét (2Sám 12,8); vagy egy kedvenc állatét (2Sám 12,3).
A Péld egyszerre három lehetőséget is kínál: »vihet-e valaki keblében tüzet« (6,27; vö. 2Móz 4,6); bölcs szívű embert említ a 16,23; végül »zseb« a fordítása a 21,14-ben.
Az ÚSZ-ben is előfordul »öl« jelentésben (Lk 6,38); de sokkal gyakoribb, hogy a vendéglátó vagy házigazda melletti megtisztelő helyként értelmezik: Ábrahám kebelén látható Lázár (Lk 16,23), a szeretett tanítvány pedig Jézus kebelén feküdt az utolsó vacsora alkalmával (Jn 13,25; 21,20).
