Láb
Láb Elsősorban emberek (4Móz 22,25; 2Kir 9,35) vagy állatok (1Móz 8,9) lábára vonatkozik a h. szó, de alkalmilag tárgyak lábát is jelenti (2Móz 25,26) és Isten »lábait« is (Zsolt 18,10; Ézs 66,1). Sokrétű jelentés és kép kapcsolódik a lábhoz. A láb fut (Péld 6,18); roskad (Zsolt 94,18); megcsúszik (73,2); megtántorodik (121,3); nem nyughat (Péld 7,11); sziklára állítja az Úr (Zsolt 40,3) vagy tágas térre (31,9). Valakinek a lába elé esni: hódolat (Ézs 49,23; 60,14; ApCsel 16,29; Jel 3,9); kérés (1Sám 25,24; Mt 28,9); imádat (Jel 19,10; 22,8). Ugyancsak hódolat és imádat jele a lábat átölelni (2Kir 4,27; Mt 28,9), valamint a lábat csókolni (Lk 7,38). Valakinek valamit a lába alá vetni: úrrá tenni fölötte (Zsolt 8,7; Mt 22,44; 1Kor 15,27; Ef 1,22; Zsid 2,8). Lábai zsámolyává tenni ugyanazt jelenti (I Krón 28,2; Zsolt 110,l; Ézs 66,l; JSir 2,1; Zsid 10,13). A szíves vendéglátás jele volt a lábmosás (l Móz 18,4; 24,32; Bír 19,21; 1Sám 25,41; Lk 7,44). A lábról a port lerázni minden közösség megszakításának a jele (Mt 10,14; Mk 6,11; Lk 10,11; ApCsel 13,51). Valakinek a lába elé ülni annyit jelent, mint tőle a tanítást elfogadni (ApCsel 22,3). Lábbal taposni a megvetés jele (Zsid 10,29), sarut leoldani a tiszteleté (2Móz 3,5).
