Légió
Légió 1. Római hadseregben egy nagyobb katonai egység. Romulus idejében az egész római hadsereg egyetlen légióból állt. Minden tribus 1000 gyalogost és 100 lovast állított ki. A légió tehát 3000 gyalogosból és 300 lovasból állt. Eredetileg a phallanx első soraiban a vagyonosabb polgárok álltak, akiknek teljes fegyverzetük volt. Márius idejétől kezdve azonban a légionáriusok fegyverzetét már az állam adta és ekkor már mindenkinek egyforma fegyverzete volt. Ekkor vezették be a cohors-beosztást is, amelyek 500–600 emberből álltak. Így a légiók létszáma 4200–6000 között váltakozott. A polgárháborúk idején igen megnőtt a légiók száma. Caesar 40 légiót hagyott hátra, Octavianus az actiumi ütközet után legalább 50 légióval rendelkezett. Ezekből állandó hadsereget létesített (Tacitus római történetíró Annales c. műve 4,5).
A stratégiailag fontos szíriai határ-provinciában 4 légió is állomásozott. Az olyan kisebb tartományokban, mint például Júdea, amelyeket procuratorok kormányoztak, nem voltak légiók. Ezek helyett ott csak segédcsapatok állomásoztak, amelyeknek a nagy részét ezekről a vidékekről toborozták. A későbbi időkben a provinciák lakóiból toborzott légionáriusok a katonai szolgálat leteltével megkapták a római polgárjogot. Ilyen volt Cézáreában és Sebasteben. A főparancsnokság Cézáreában állomásozott. Itt a taktikai egység a cohors volt. Parancsnoka a »tribunos militum«. Pál idejében ilyen volt Klaudiusz Liziász (ApCsel 23,26). A kisebb egység a centuria. Ennek élén állt a centurio, a százados. Például Juliusz (ApCsel 27,1). Ezenkívül volt egy kisebb garnizon – katonai helyőrség – a jeruzsálemi várban is. Nagy ünnepek idején megerősítették ezt a jeruzsálemi garnizont (Jn 18,12; ApCsel 23,17–33). Ennek köszönhette Pál az életét!
2. A légió szó négyszer fordul elő az ÚSZ-ben, de ott csak egy meghatározatlan nagy számot jelent. A gadarai megszállottból kiűzött lélek azt mondja: »Légió a nevem, mert sokan vagyunk!« (Mk 5,9.15; Lk 8,30). Jézus az elfogatásánál is említ »tizenkét sereg angyalt«, akit, ha kérné, az Atya segítségére küldene (Mt 26,53).
BF
