Lidda
Lidda Város Joppétől (a mai Jaffa) keletre mintegy 17 kilométernyi távolságra. Lidda a régi Lód városának görög neve (arabul: ludd, modern h. lód). A császárkorban Dioszpolisz volt a neve, ma ismét Lód. Már az ősi egyiptomi szövegekben (III. Thutmozisz ún. Palesztina-listája) is meg van említve. Az 1Krón 8,12 Benjámin leszármazottainak tulajdonítja a város megépítését. Ez azonban nem helytálló adat, mivel a fáraók városjegyzékei már korábban említik Lódot. A babilóniai fogságból hazatérnek a lódi deportáltak is, szám szerint a hádidiakkal és az ónóniakkal együtt hétszázhuszonöten (Ezsd 2,33; vö. Neh 7,37). A fogság után újra Benjámin leszármazottai népesítik be a várost (Neh 11,35). Majd a szeleukidák uralma alá került, akik Kr. e. 143-ban lemondtak róla Makkabeus Jónátán javára (1Makk 11,34). Péter itt gyógyította meg Éneászt, aki nyolc éve feküdt az ágyban bénultan, ezt mondva neki: »Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel és magad vesd be az ágyadat!« A beteg pedig azonnal felkelt és Lidda, valamint a környék lakói mind, akik tanúi voltak a csodatételnek, megtértek az Úrhoz (ApCsel 9,32–35). Amikor Joppéban meghalt egy nőtanítvány (Tábita), a tanítványok arra kérik Pétert, hogy haladéktalanul menjen át hozzájuk Liddából (ApCsel 9,36kk).
