Lilith
Lilith A B-ban csupán az Ézs 34,14-ben fordul elő (h. lilith), boszorkánnyal fordítva, aki elhagyott helyeken, romokon tanyázik. Mezopotámiai eredetű éjszakai női démon. A szó sumér eredetű, ahol a lil szelet jelent. A sumérok szerint hárman vannak és vihardémonok: lil, lil-lal-e-ne, és ki-sikil-lil-lá. Az akkádoknál szintén megvan ez a hármasság: lilu, lilitu és ardat lili. Sémi területen a lil-t korán éjszakának értelmezhették (h. lajölá), s így lettek a vihardémonokból éjszakai démonok. Azt jelenleg nem tudjuk, hogy ez az átértelmezés mikor, hol ment végbe. A lilith betegséget, szenvedést okoz. Parázna, aki szeretőjét maga választja ki. Éjszaka, álmában ráront a férfira, de nem tudja boldoggá tenni, akit megszállt. Izráelben meglehetősen későn bukkant fel az alakja, ami valószínűleg az izráeli hit démonellenségével magyarázható. De attól kezdve, hogy ajtót nyitottak a démoni alakok előtt, lilith nagy pályát futott be, s a keresztyénség démonológiájában is helyet kapott. A targumokban, midrásokban fontos szerepe volt. A későbbi zsidó irodalomban lilith Ádám első felesége, a kabbalisztikus spekulációban pedig a sökiná ellenalakja. A sökiná Izráel házának az anyja, aki a sötétség és homály birodalmában lakik.
