Lukács
Lukács A név a latin Lucius, Lucianus vagy Lucanus rövidített formája. Csupán néhány helyen említik az ÚSZ-ben: a Kol 4,14-ben, ahol három zsidó munkatárs megnevezése után három nemzsidó között említi az apostoli levél Lukácsot, mégpedig mint »szeretett orvost«, azután a Filem 24, ugyanezen munkatársak felsorolásában, továbbá a 2Tim 4,11, mégpedig úgy, mint aki egyedül maradt az apostol mellett fogságában. (ARóm 16,21-ben említett Lucius bizonnyal más személy, mert az apostol rokona, honfitársa.) Eusebius egyházatya említi egyháztörténetében, hogy Lukács antiokhiai származású pogány. A MURATORI-KÁNON említi először úgy, hogy azonos a harmadik evangélium szerzőjével, orvos, akit Krisztus mennybemenetele után Pál magához vett, és aki a saját neve alatt, de Pál nézetei szerint írta meg az evangéliumot. Az ApCsel-ben felfedezhető »mi forrás« alapján (a tudósítások többes szám első személyben fogalmazódnak) az egyházi hagyomány úgy vélekedik, hogy Pálnak a második missziói úttól fogva útitársa, munkatársa, tanítványa. Élete végét a hagyomány szerint Boiothia fővárosában, Thébában töltötte.
Lukács önmagáról semmit nem ír, csak annyi derül ki, hogy a hagyományozás harmadik periódusához számítja magát (a szemtanúk és az »ige szolgái« után). Vö. 1,1–4.
