Marullus
Marullus Tibérius császár halála után Kr. u. 37-ben az új császár Gaius, vagy közismertebb nevén Caligula szabadlábra helyezte Agrippát, akit Tibérius börtönbe záratott. Új ruhát adatott rá, koronát tett a fejére, kinevezte Philippos, továbbá Lysanias egykori tetrarkhiájának királyává és a vaslánc helyett ugyanolyan súlyú aranylánccal ajándékozta meg. Ugyanakkor pedig a Júdeában állomásozó lovasság főparancsnokává Marullust nevezte ki. Így mondja el Josephus Flavius zsidó történetíró A zsidók története c. művében ( XVIII. 6.).
Marullus Kr. u. 37-41-ig volt Júdea procuratora, vagyis helytartója. Ebben a minőségében tanúja volt annak, amikor Claudius császár 39-ben leváltotta közvetlen felettesét, Vitellius szíriai helytartót, és helyébe Petronius tábornokot küldte azzal a paranccsal, hogy a jeruzsálemi templomban állíttassa fel a császár szobrát. A parancs végrehajtására Petronius egész haderejét Ptolemaisba vonta össze. Itt kereste fel őt több ezer zsidó, hogy ne kényszerítse őket ősi törvényeik megszegésére. Josephus idézett művében ( XVIII. 8.) leírja a zsidók és Petronius tárgyalását, aminek végül is az lett az eredménye, hogy Petronius nem teljesítette a császár parancsát. Azt nem tudjuk, hogy a tárgyalásokban Marullus milyen szerepet játszott. Claudius mindenesetre nagy haragra gerjedt, de mielőtt megbüntethette volna Petroniust a parancsmegtagadásért, meghalt.
