Matriárkátus
Matriárkátus Anyajogú nemzetség. Az emberiség történetének az őshordák utáni társadalmi formája. Fejlődését két szakaszra szokás osztani: a korai és a fejlett matriárkátusra. Régészetileg a korai matriárkátus a késői őskőkornak és a korai újkőkornak, a fejlett matriárkátus pedig a késői újkőkornak felel meg, ami azonban gyakran átnyúlik a bronz- és vaskorba is. A matriárkális társadalomban a leszármazást az anyai ágon tartják számon. A korai matriárkátusra ezenkívül jellemző az exogámia, a csoportos házasság, valamint az, hogy a házastársak nem laknak állandóan együtt, s a férfiak és a nők egyenlőek. A fejlett matriárkátus átmenetet jelent a páros házassághoz és a matriárkális településhez (a férfiak az asszonyok nemzetségéhez költöznek). Az asszonyok egyes esetekben irányító szerepet is töltenek be. A matriárkátus alapjának azt tekintik, hogy abban a korban nők munkája biztosította a megélhetést (gyűjtögetés, kapás földművelés). Amikor a férfiak tevékenysége vált meghatározóvá (földművelés, állattenyésztés), a matriárkátus felbomlott, és átadta helyét a pátriárkátusnak. A B az emberiség történetét másként szemléli és írja le. Matriárkátusról nem beszél, legfeljebb utalásokat találunk rá (1Móz 2,24). A leszármazást kezdeti időktől férfi ágon tartja számon. Nem matriárkátusellenes és nem pátriárkátuspárti. Tud a férfi és a nő egyenlőségéről (1Móz 1,27; Gal 3,28), a teremtett és megváltott világ rendjéről (1Móz 2,18kk; 1Kor 11,3kk; Ef 5,21kk). Nem a B feminista átértékelésére van szükség, hanem arra, hogy a férfiak és a nők szeretetben szolgáljanak egymásnak.
