Naftáli
Naftáli Személynév, melynek jelentése: harcom, küzdelmem, tusakodásom.
1. Jákóbnak és Ráhel szolgálójának, Bilhának a fia (1Móz 30,7-8; 35,25). Jákób fiainak sorában a hatodik. Búcsú áldásában Jákób »gyorslábú szarvasünő«-nek mondja Naftálit (1Móz 49,21).
2. Izráel tizenkét törzsének egyike. Tagjai Naftálit, Jákób fiát tekintették ősatyjuknak. Józsué Kánaán legészakibb részén telepítette le e törzset. Területét északon a Libánon határolta, melynek déli nyúlványait »Naftáli hegyé«-nek mondja a Szentírás (Józs 20,7). Keleten Dán törzse területétől a Jordán és a Genezáreti tó választotta el. Délen Zebulonnal, Nyugaton Áser területével határos. A törzs a bírák korában meglehetősen jelentős szerepet játszott. A Sisera fölött győztes Bárák a Naftáli-törzshöz tartozott (Bír 4,6.10) s diadalát nem kis részben törzse tagjai hősiességének köszönhette. Naftáli fiai részt vállaltak abban a küzdelemsorozatban is, amit Gedeon folytatott a midjanitákkal (Bír 6,35; 7,23).
Az Izráel kettészakadása utáni testvérháború következményeként Benhadad, Szíria királya elfoglalta Naftáli egész területét (1Kir 15,20). Később az asszír hódításnak is Naftáli esett legelőször áldozatul (2Kir 15,29): Tiglat-Pileszer nemcsak elfoglalta e területet, hanem lakóit fogságba is hurcolta Asszíriába. Izráel pusztulásának kezdetét jelenti ez az esemény. A prófétai bizonyságtétel ehhez a területhez kapcsolja az igazi szabadulás kezdetét is (Ézs 9,1-2).
Jézus Krisztus földi éltének jó részét az egykori Naftáli területén töltötte. Elsősorban az itt lakók voltak részesei tanításainak és messiási jeleinek. Máté ebben az ézsaiási prófécia teljesedését látja (Mt 4,13-15).
KI
