Oikumené
Oikumené A g.-ben jelző (oikeó: »lakni« igéből), melyhez odaértendő a gé (»föld«) főnév. Önmagában is kifejezi a teljes jelzői értelmet: »lakott föld«. Alexandriai Filón szerint az Eufrátesztől a Rajnáig terjed, mert e folyókon túl vad, barbár népek élnek. Ekkor a szó a »civilizált világ« értelmet hordozza. Előfordul a LXX-ban (pl. Zsolt 23,1 = MSZ: 24,1). Az ÚSZ-ben gyakori (pl. Zsid 1,6; 2,5; Jel 3,10; 16,14). Mt 24,14-ben nyilván a teljes lakott Földet jelenti. A hellenisztikus korban a kifejezés jelenthette a Római Birodalmat is. Talán ilyen értelemben szerepel Lk 2,1-ben, az összeírásra vonatkozó császári parancs összefüggésében. A lukácsi iratokban különösen gyakori (Lk 4,5; 21,26; ApCsel 11,28; 17,6.31; 19,27; 24,5). Pál leveleiben csak egyszer, akkor is LXX idézetben: Róm 10,18. Általában az embereken van a hangsúly, s nem annyira a földrajzi jelentésen (vö. Jel 12,9).
